A holisztikus gyógyászat egyik alapvetése, hogy „részben az egész”, vagyis a testünk valamely egysége tulajdonképpen leképezi a teljes emberi felépítésünket. Ennek példáján alapszik a reflexológia, amikor a talp masszírozásán keresztül minden testrészt és testi működést a harmonikus működésre ösztönzünk, de még csodásabb terület a fül, ahol szintén minden porcikánk vetülete megtalálható.

Komoly fejtörést okozott számomra, hogyan jöttek rá először arra, hogyha egy forró pálcikával egy bizonyos pontot megégetnek a fülcimpán, azzal elmúlik mondjuk a derékfájdalom. Egyes legendák arról szólnak, hogy az első akupunktúrás gyógyítás egy nyílvessző-sérülésnek köszönhető, amikor a lábon lévő meridiánpont eltalálása következtében az illető nem jobblétre szenderült, hanem jobb létre (jobb közérzetre) talált rá. Mindenesetre Egyiptomban már használták a fül egyes pontjainak égetését fájdalomcsillapításra vagy impotencia gyógyítására, mi több, Hippokratész is tanulmányozta a módszert ott 2500 évvel ezelőtt. Az ókori hajósok aranykarikája a fülben azt szolgálta, hogy jobban lássanak (a mai fülbevalók is – jó esetben – a fül „szem-pontjában” vannak elhelyezve).

De miért is hatékony ez a módszer nemcsak fájdalomcsillapításra, de a WHO szerint közel 280 betegség gyógyítására?

A kínai gyógyászat szerint (ahogy természetgyógyász tanárunk, Kis Viola tanította nekünk) az egészséges testi működésben az energiaáramlás megakadása okozza a betegségeket, amelyeket az áramlás zavartalanságának helyreállításával lehet orvosolni. Az energiavezetékeken, meridiánokon találhatóak olyan pontok, ahol ezek a „torlaszok” a hely stimulálásával megszűntethetőek – és mivel a fülünk gazdagon behálózott idegekkel (akárcsak a talpunk), itt kis helyen számos olyan pici területet találunk, amelyeken keresztül kifejthetjük ezt a gyógyító hatást. Mi több: az akupunktúrás kezelések fizikiai, érzelmi és mentális szinten hatnak, nemcsak a tünetekre, hanem az okokra is koncentrálva.

Saját magamon is tapasztaltam, mikor egy hosszú képzési nap délutánján oktatónk, Viola az úgynevezett Shenmen („lélekkapu”) ponton behelyezett milliméteres mélységben egy akupunktúrás tűt a fülembe, először kellemes zsibbadtság, majd béke és elégedettség szállt meg (oktatói szempontból előnyös hatása pedig az volt, hogy abbahagytuk a susmorgást egymással, csak ültünk csendben és semmi nem zökkentett ki ebből a „Zenből”).

Ahogy minket harmóniába hozott egyetlen pont finom ingerlése a fülön, úgy a 20. század második felében dr. Paul Nogier francia neurológus feltárta számos más pont kezelésének hatását, és egy „fültérképet” rajzolt fel, ahol egy fordított embriópóz vetül a fülkagylónkra, megfeleltetve az adott szerveknek az egyes pontokat. Azt is feltárták az orvosi vizsgálatok, hogy az idegrendszeri hatáson túl milyen immunműködést serkentő folyamatok indulnak el ezen tűszúrások hatására.

És ami különösen ígéretes ebben a kezelési módban: addiktológiai hatásmechanizmusát is feltárták, ugyanis 1974-től egy bizonyos dr. Michael Smith – aki a New York-i Lincoln kórház addiktológiai osztályán dolgozott –szenvedélybetegek számára öt pontból álló „csomagot” állított össze, amelyben a két idegrendszert (szimpatikus és paraszimpatikus) érintő terület mellett a vese, tüdő és máj (és a kínai gyógyászat szerint ezekhez rendelt érzelmek) gyógyítását tudta elérni.

Az analógiák:

• a vesepont kezelése a vizeletkiválasztásban, méregtelenítésben segít, de érzelmi téren a félelmet oszlatja
• a tüdő területének stimulációja hozzájárul a tüdőkapacitás erősítéséhez, mélyebb, nyugodtabb levegővételhez, de a lelki szinten a bánat, gyász csökkentéséhez is
• a máj pontján keresztül pedig a méregtelenítés zajlik testi és lelki értelemben egyaránt: a düh, frusztráció kezelésére is alkalmas.

Ezt a módszert dr. Smith AKUDETOX vagy NADA protokoll néven Magyarországra is elhozta, és a megfelelő szakvizsgát letett természetgyógyászok is alkalmazhatják – nemcsak valamely addikciótól sújtott betegeken, de bárkin, aki a testi-lelki működésében a teljes harmóniát célozná meg. Számomra sokszor bizonyított már a módszer, általában egy úgynevezett „tartós tű” kerül a fülembe, ami akár egy hétig is benne maradhat. Mások az intenzívebb, de rövidebb (fél óra – óra) időtartamban használatos klasszikus tűre esküsznek – mindenesetre tény, hogy némi elszántság kell, hogy az ember az eredmény érdekében vállalja a minimális fájdalmat.

Ahogy a természetgyógyász módszerek jó része, ez is mellékhatásoktól mentes, viszont a működése nemcsak a tünetek elfojtásán alapul. Más, a betegségek lelki okait feltáró és gyógyító módszerekkel ötvözve különösen hatékony lehet számos krónikus probléma esetén is.